Az elemzés során vizsgált, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény megalkotásának célja az volt, hogy egységesítse a bérleti szabályokat, megteremtse a piaci viszonyokhoz igazodó gazdálkodás jogi feltételeit, és megszüntesse a bérlakásrendszer ellentmondásait.

A törvényhez készült indokolás kiemeli, hogy az önkormányzati bérlakás-szektorban jelentős feszültségek halmozódtak fel. A rendszerváltoztatást követően az önkormányzati lakásállomány lakáspolitikai funkciója megváltozott, mivel a megelőző jogi szabályozáson alapuló lakásbérleti szerződések nem ösztönözték a racionális lakáshasználatot. Az önkormányzatok nem gyakorolták a lakbér differenciáltabb megállapítását. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályai nem felelnek meg az önkormányzati és a bérlői igényeknek, illetőleg a lakáspolitikai céloknak. Az önkormányzati lakások személyi tulajdonba kerülése adja a megóvásukra nagyobb esélyt.

A szabályozástól az előterjesztő által elvárt hatások felsorolása a jogalkotás indoka (előző pont) alapján:

• Az önkormányzatok tulajdonának bérleti rendszerében mutatkozó ellentmondások felszámolása.
• Az önkormányzati lakásállomány kapcsán a racionális lakáshasználat ösztönzése.
• A bérbeadóként fellépő önkormányzatok lakáspolitikai szempontjainak kialakítása és rendeletbe foglalása a kiszámíthatóság érdekében.
• Az önkormányzati lakások elidegenítési feltételeinek megteremtése és azok személyi tulajdonba történő terelése.
• Az önkormányzatok differenciáltabb lakbérmegállapítása.

Ezek tehát olyan, a jogszabály elfogadásakor meghatározott rövid-, közép- és hosszútávú célok, amelyekkel összefüggésben indokolt a jogszabály által a hatálybalépése óta kifejtett hatások vizsgálata, egyúttal a jogszabály hatásosságának a megállapítása.

Az ábrákat és számadatokat a NAVÜ Kft. nyilvános, illetve nem nyilvános adatpublikációkból tette közzé, azok helyességéért, pontosságáért nem vállal felelősséget.